Vágó Gábor bérplafonos népszavazása nem váltja le a kormányt, nem szünteti meg a korrupciót, és igazából semmi értelme nincs.

Mindig vannak olyanok akik minden pillanattól azt várják, hogy buktassa meg a kormányt, és ezzel nincs is baj addig, amíg nem komolyabb közéleti szereplők teszik. Mert egy biztos: ez a népszavazás nem váltja le Orbánt. Ez talán egyértelműnek tűnhet, de mégsem az: Molnár Gyula szerint ez egy tégla, ami végül a hatalom bukásához vezet, és többen is utaltak rá, hogy ez a céljuk. Aligha gondolják komolyan, de van valódi céljuk vele. A baloldal a népszavazásokkal két dolgot akarhat elérni: a Fideszt megfutamodásra kényszeríteni az adott ügyben (ami a Nolimpia után nem opció a kormánypártok számára), vagy a népszavazás ürügyén hallatni akarja a hangját. Azonban népszavazást csak akkor lehet kezdeményezni, ha magát a kérdést is támogatják a felek. Amikor Fekete-Győr András kifejtette, hogy pártja miért nem támogatja a referendumot, sokan azzal támadták, hogy szándékosan bomlasztja az ellenzéket, amelynek legalább egy ügy mentén sikerül összefognia. Pedig épp ez a lényeg: csak akkor gyűjtsön egy párt aláírásokat, ha legalább a kérdéssel egyetért!

A másik (egy picivel jobb) felvetés az, hogy az új törvény a korrupciónak szabna gátat. Azonban ez sem igazán állja meg a helyét: a közpénzlopásnak ennél sokkal kreatívabb, és nehezebben korlátozható módjai vannak, mint kormányközeli kinevezettek kitömése. Aligha hihető, hogy egy korrupt vezető a jelenlegi környezetben nem talál más módot arra, hogy ezek az összegek elveszítsék közpénz jellegüket. Amikor a rendszer tele van ezeknek a lehetőségével, kár azt hinni, hogy ettől csak egy forinttal is több jut lélegeztetőgépekre.

" Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?"-így szól a kérdés pontosan

Harmadrészt pedig igaz az, amit az ellenzők mondanak fő érvként: a max. másfél milliós fizetés mellett tényleg elveszik a maradék esélye is annak, hogy kompetens vezető kerüljön egy állami cég élére. Még ha támogatnánk is bármilyen bérplafont, az összeg irreálisan alacsony. Annak pedig végképp nincs semmi értelme, hogy pont a köztársasági elnökhöz hasonlítsuk a fizetéseket. Egyrészt az elnök sok más jóból is részesül még, másrészt pedig mindenféle piaci logikát nélkülöz, hogy a magánvállalatok számára akár milliókat is érő munkát egy politikuséhoz hasonlítsuk. Az, hogy ki mennyit keressen, egyáltalán nem erkölcsi kérdés. De még ha az is lenne, akkor sem egyértelmű, hogy Áder János végzi a leghasznosabb munkát Magyarországon. És ugyanez igaz volt Sólyom Lászlóra, Mádl Ferencre, de Göncz Árpádra is.

Pedig a témafelvetés alapvetően jó: tényleg probléma, hogy jelenleg annyit kap egy állami dolgozó, amennyit a főnöke hajlandó neki adni az adófizetők pénzéből, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. És ez nemcsak rossz minőségű munkához, de jelentős visszaélésekre ad lehetőséget. Vágó interjújában például a Posta szörnyű állapotára is hivatkozik: de felmerülhet a kérdés, hogy van-e rá szükség, mint állami vállalatra 2017-ben. Ez persze nem jelent megoldást magára a problémára: minden állami céget nem szüntethetünk meg, bár csökkenthető lenne a számuk. De mi lenne a maradékkal? Fekete-Győr cikkében leírta, hogy a pártkádereket kirúgják majd, és alkalmasabb embereket neveznek ki. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint annyit, hogy bízzatok bennünk, mi jobbak leszünk. És hát igazából tényleg csak két lehetőség van: vagy bízunk abban, hogy megválasztott vezetőink az ország érdekeit tekintik elsőnek, vagy mondhatjuk, hogy nem bízunk politikusainkban és keményen szabályozzuk őket. Ehhez azonban sokkal radikálisabb intézkedések kellenek. És ehhez nem elég egy népszavazás: kell egy párt, amely kormányon bevezeti őket.

(MB)