Az Európai Bíróság döntése inkább szimbolikus, azonban a kormánykommunikáció fontos elemévé válhat. A Fidesz a Brüsszelezést nem most kezdte, de a java még hátravan.

"Akarjátok-e a totális háborút?"-tette fel a kérdést Joseph Goebbels 1943-ban a berlini Sportcsarnokban. A közönség egyértelmű igennel válaszolt. A beszédet sokan a náci propaganda egyik legjellegzetesebb pillanataként tartják számon, hiszen felveti a kérdést: hogyan jutott el egy nép odáig, hogy totális háborút akarjon, annak minden borzalmával együtt?

A félreértések elkerülése végett leírom, nem tartom nácinak az Orbán-kormányt. De nem is ez a lényeg: Goebbels nevének fennmaradása nem a náci párthoz való hűségének, az ideológiájának "köszönhető", hanem annak, hogy a gátlástalan propaganda feltalálója volt, az emberek manipulálásának mestere. És ha az ügy messze nem ennyire durva, a mai népbutítás is hasonló vizeken evez. A kormánymédia fröcsög, a kormány fröcsög: és az emberek is fröcsögnek.

Brüsszel felé. Brüsszel az EU központja, azé az Unióé, amelybe a belépésünket 2003-ban nagy többségben megszavazták, mára az emberek jelentős része vevő a Brüsszelezésre, és hajlandó vezetőivel együtt megvívni ezt a harcot.

Pedig a döntés nem olyan hatalmas dolog: eleve csak az egyszeri kvótáról szólt, így Juncker és társai nem tudnak korlátlan tömegeket betelepíteni. Összesen 1294 emberről beszélünk, ennyi menedékjogot a magyar állam is adott az elmúlt pár évben, bár ezt nem szívesen mondják ki. Másrészt nem feltétlenül kell őket befogadni, csak megvizsgálni menedékkérelmüket. Ha nem jogosultak rá, a Bevándorlási Hivatal megtagadhatja tőlük ezt a státuszt. Harmadrészt pedig a kvóta borzalmasan működik: az EU nem volt képes megoldani ezt a feladatot, ami bizony elég érdekes, de más lapra tartozik.

 A dolog azonban nem erről szól: Habony Árpád (vagy bárki, aki a kommunikáció mögött áll) továbbra is teszteli az embereket. Hogy meddig hajlandóak elmenni a kormányuk oldalán, hajlandóak-e szembeszállni az Európai Bíróság döntésével, úgy, hogy a tét egyre nagyobb: a helyünk az Unióban egyáltalán nem megkérdőjelezhetetlen.

A kormány pedig harcolni akar. Persze tét nélkül, legalábbis úgy próbál: jelenleg a szavazói jó része azért áll a Fidesz mögött, mert nem gondolja, hogy a szabadságharcban komoly vereséget szenvedhetünk. A mozgástér viszont egyre szűkösebb: Az EU türelme fogy, a nép viszont harcot akar. Azok ellen a démonok ellen, amelyeket ők maguk festettek fel: Soros, migránsok, civilek, Brüsszel. Meghátrálni nem lehet: nem veszíthetnek a gonosz spekuláns ellen, mert az a rendszer alapjait rengetné meg.

Bár nem gondolom, hogy alapvető cél lenne Európa elhagyása, de válaszúthoz közeledik az ország: vagy visszavesz a harci retorikából, vagy kívül találja magát. Ez a tesztelés lényege: hajlandóak az emberek feláldozni mindent, amit Brüsszeltől kaptunk, a fejlesztési pénzeket, a szabad mozgást, és nem kevés lehetőséget a nemzet állítólagos dicsőségéért, a démonok legyőzéséért. Akarják-e a totális háborút.

(MB)