Nemrég jelent meg a hír, hogy a leendő pécsi rektor pályázatában a "Ne adj olyan parancsot, amit nem lehet végrehajtani!" idézet szerepelt. Persze lehet vitatni, hogy mennyire illik egy ilyen helyre ez a mondat, azonban a problémát nem ez okozta, hanem az, hogy az idézet szerzője egy náci volt.

Ez pedig óriási probléma. Náciktól nem szabad idézni. Aki náciktól idéz az már félig náci. De minimum érzéketlen, aki semmibe veszi a nácizmus áldozatainak szenvedéseit. A sajtó (nem jobboldali része) szerint ez minimum elfogadhatatlan. Mi lesz a következő? Tyirityán Zsolt lesz a védelmi miniszter? 

Az pedig ilyenkor senkit sem zavar, hogy Rommel nem is volt annyira náci. Nem volt párttag és nem is osztotta Hitler nézeteit. Sőt, tudott a Hitler elleni merényletről, és bár részt nem vett benne, hallgatott róla és támogatta azt. Igaz, nem teljesen azon elvek mentén kritizálta a Führert, ahogy ma szokás.

Rommel ugyanis nacionalista volt, nem is kicsit. Amikor háborúzott, nem a nemzetszocialista eszmékért, hanem a nemzetéért tette ezt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem felelős azért, hogy a történelem egyik legpusztítóbb rendszerének része volt, de nem árt megkülönböztetni a kettőt. Olyan nézeteket vallott, amelyeket ma elfogadhatatlannak tartunk, teljesen jogosan. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehet róla adott esetben pozitívan beszélni.

Mert emellett egy kiváló hadvezér is volt. Ez pedig akkor is igaz, ha ezzel a nácik szekerét tolta. A mai mainstream baloldali történelemszemlélet azonban arról szól, hogy ezeket mind félre kell dobni, a személyeket karanténba kell zárni, mert csak az összkép számít, ami valóban nem túl fényes. Nem lehet megemlíteni, hogy egy gonosz embernek is lehetnek/lehettek jó tulajdonságai, mert ez már relativizálás, mosdatás a balos véleményvezérek szerint. Mindenkiről el kell dönteni, hogy jó (volt) vagy rossz, és ha utóbbi jön ki, akkor csak gonoszként lehet hivatkozni rá. Pedig a világ nagyjai nem voltak mind jó emberek, ott van például Werner Heisenberg, aki vitathatatlan, hogy kiváló tudós volt, de ő volt a vezetője a nácik atomprogramjának is. Ha ez sikeres lett volna, sokkal több ember haláláért lett volna felelős,mint Rommel, pedig ő is igen távol állt a fasizmustól (Bár nála felmerült, hogy szándékosan akadályozta az atomprogramot, ezt nem lehet tudni).

A példákat pedig lehetne sorolni, az viszont biztos, hogy ez nem egy célravezető hozzáállás, se akkor, ha szeretnénk jobban megérteni a világot, se akkor, ha politikai hasznot akarunk belőle. Rommellel ellentétben Robert E. Lee az USA déli államaiban igen nagy népszerűségnek örvend (főleg Virginiában), pedig sok szempontból hasonló a két ember esete: Lee nem támogatta a rabszolgatartást (bár a feketékről alkotott nézetei nem férnek bele a PC kereteibe) patriótaként mégis úgy gondolta, hogy ennél fontosabb, hogy szülőföldje oldalán harcoljon. Amikor el akarták távolítani a szobrát, annak az eredménye lett az a tüntetés amelyből a Charlottesvillei tragédia lett. Mert bár nem gondolom, hogy Lee szobrot érdemelne, nem ártana, ha a szociális igazságosság harcosai tisztában lennének azzal, hogy nem lesznek népszerűek azzal, ha hagyományosan tisztelt emberek emlékét hisztérikusan próbálják eltörölni. Talán célravezetőbb lenne, ha kevésbé agresszívan, provokatívan állnának az ügyhöz, inkább lassabban, nyugodtabban kéne megkérdőjelezni történelmi szerepüket.

Ami pedig cikkünk apropóját illeti: Rommel-idézetet írni egy pályázatba nevetséges baromság, de maximum szakmailag elfogadhatatlan, nem erkölcsileg.

(MB)